Írók

árvamegyei alispán és országgyűlési követ. Atyja A. József, szintén árvai alispán volt. A pesti egyetemen a széptudományokat, bölcsészetet és jogtudományt tanulta, s majd minden európai nyelvben jártas volt. Megyéjénél hivataloskodván, mint másod-alispán atyjának utóda lett 1766-72. Alispáni székétől rögtön megválva, 1772-ben családjával együtt nagy utazást tett és Párist, Londont s Szent-Pétervárt is megjárta. Az 1790. országgyülésre megyéjétől követül küldetett, hol egy előterjesztésével leszavaztatván, a főispán által visszahivatott. 1795-ben a Martinovics-féle vádlottak sorában is fölmerült, de fölmentetett. Az itélet következőkép indokoltatott: «Bár nem ismerhette fel a czélba vett bűntény egész iszonyatosságát, az a mit tudott, méltán fölkeltheté benne azt a gyanút, hogy gonosz vállalat terveztetik. Abaffynál még az általa írt lázító versek súlyosbító körülmény gyanánt tudattak be. Közel félévig tartott vizsgálati fogsága. Kazinczy brünni utjában még ugyanazon évben találkozott vele és a következő jellemző sorokat irta róla naplójába: «Október 1-én Pozsonyban. Alig szállánk ki üveges hintónkból, s a fogadós legénye a Rózsánál tudatá velem, hogy Abaffy Ferencz diaetai követje Árva vármegyének, szomszédomban szállásol. Phantasiáit önté violinjébe, midőn belépék, rohanva veté magát karjaim közé – Tunc hic amice? Cito mihi respondeas, quid hic facis? kérdé azzal a neki saját accentuatióval, és a vastagon mondani szokott s betűket vékonyan ejtegetve. Már öreg ember s elgyengült, kidagadt szemekkel, alacsony növésű, de ínas, koponyája egészen kiaszott. Tömérdek olvasású, tömérdek tapasztalású férfi; szépen írt, de nem szólott szerencsével.» Meghalt 1817. márcz. 15. Felső-Lehotán 85 éves korában.