Írók

ev. ref. prédikátor, szatmári származásu, a hol neveltetett; azután több évig lakott Belgiumban, hol a franekerai egyetemet látogatta. Visszajövén hazájába a váradi kollégiumban lett tanár; de ezt a hivatalt, Bod Péter szerint, sokáig nem viselhette a bornak rendkivül való szeretete s engedetlen magaviselete miatt; elbocsáttatván, urak udvaraiban hányódott-vetődött s napról napra élődött. 1666-ban Lónyai Annának, Kemény János fejedelem özvegyének udvari prédikátora volt. Munkái: 1. De signis sextae quae est de probationibus spirituum. Pars altera, continens spiritus Posoniensis in Hungaria, qui anno 1641 et 1642. aparuisse dicitur Trajecti ad Rh. 1648. (Megjelent Voetiusnak Selectarum disputationum theologicarum, U. ott. 1655. cz. gyűjteménye I. köt. 1141-1163. l.) 2. Defensio simplicitatis ecclesiae Christi. Franekerae, 1653. (Rákóczi Györgynek ajánlva. Ezen ajánló levélben okát adja, hogy a harczokat és tudományokat szerető Magyarország akadémiák fölállításában miért nem versenyezhetett eddig más nemzetekkel.) 3. Vindiciae defensoris simplicitatis ecclesiae. U. ott, 1653. 4. Izrael Istenének igaz tiszteleti mellett buzgó Illyés prófétának elragadtatása. Szeben, 1666. (Vásárhelyi Péter enyedi tanár fölött tartott halotti beszéd, Szatmári B. Péter névvel; e munkát Bod P. dicséretre méltónak mondja.)