Írók

a bécsi egyetem jogi dékánja és Bécs polgármestere, szül. Nagy-Szebenben és nagydisznódi ág. ev. lelkész volt; hivatalát azonban később elhagyta és Bécsbe költözött. 1503-ban az ottani egyetemen Juris pontificii czímmel mint Procurator nationis Hungaricae működött; 1505., 1510. és 1516-bn a jogi karban dékáni hivatalt viselt. 1512-17-ig és 1522-ben Bécs városának birája s 1521-ben polgármestere volt. 1519-ben I. Ferdinánd helytartósága alatt Bécs föllázadt, C. a lázadók élére állott és uj kormnyformát alkotott. Midőn I. Károly császár 1522. febr. 7. az osztrák tartományokat testvérének Ferdinandnak engedte át, ez jun. 12. Klosterneuburgba jött és innen Bécset nem érintve Ujhelybe ment, hová jul. 8. a bécsi kormányzókat és társaikat törvényszék elé idéztette; a lázadók közűl többen halálra itéltettek, ezek között volt C. is, kinek aug. 9. Bécsujhelyben fejét vették. Közönségesen Doctor Siebenbürgernek is nevezték; ezt a nevet használta családja is, mely később Bécsben kihalt. Munkája: Doctoris Martini Transylvani Oratio ad Carolum Hispaniorum et electum Romanorum regem futurum imperatorem, Baschionae, 1519. (Fontes Rerum Austriacarum. Scriptores I. 210-213. l. Herberstein Zsigmond önéletrajzában.) Kézirata: Martini Sibenburgeri J. U. D. et consulis Vienensis, post capite plexi sub Ferdinando I. varia scripta cum publica, tum privata. (Sajátkezű följegyzései. Az eredeti kézirat a bécsi cs. udvari könyvtárban a 8134. sz. ívrét kötetben.)