Etarget hírdetés

Naptár

február 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28

Indavideó

Írók

Írók élete és műveik . Magyarok és külföldiek egyaránt. A kortárs irodalom nagyjai.

partnerek

pagerank www Google Pagerank mérés, keresooptimalizálás linkcsere

John Wyndham

2012.06.02. 14:01 | monosadolf | Szólj hozzá!

Az angliai Knowle faluban született 1903. július 10-én, de a gyermekkorát már Edgbaston városában töltötte. Nyolc éves korában a szülei elváltak, és ő a testvérével együtt bentlakásos iskolába került. Egyik a másikat követte – az I. Világháborút is így vészelték át –, végül 1921-ben, miután betöltötte a 18. életévét, elszabadulhatott az iskolák kötelékéből. Több irányban is elindult, hogy megtalálja a számára legmegfelelőbb munkát – foglalkozott mezőgazdasággal, aztán joggal, kereskedelemmel, reklámokkal, de leginkább mégis a családi apanázsra támaszkodott a megélhetést illetően. 1925-ben döntött úgy, hogy az írást választja hivatásául, és 1931-re már, igaz, John Beynon álnéven, rendszeres szerzője volt több amerikai science fiction magazinnak is. A II. Világháború előtt az információs minisztériumban dolgozott, aztán amikor kirobbantak a harcok, belépett a seregbe is. Többnyire kódolt üzenetek megfejtése volt a feladata, de – bár kimaradt az első napok véres ütközeteiből – részt vett a normandiai partraszállásban is. A háború végeztével hazatért, és újra az írással kezdett foglalkozni, elsősorban testvére sikereinek hatására. Változtatott az írói stílusán, elhagyta korábbi álneveit, és így kezdett bele a The Day of the Triffids (A triffidek napja) című regényébe, amely 1951-ben jelent meg. Mivel Wyndham háború előtti írói munkásságáról egyáltalán nem esett szó új regénye kiadásakor, mindenki úgy tekintett erre a kötetre, hogy az egy korábban teljességgel ismeretlen író első könyve. Már e műben is megjelennek azok a karakterisztikák, amelyek később rendszeresen felbukkantak a történeteiben: a Szovjetuniót egy átlátszatlan, kiismerhetetlen veszélyforrásként jeleníti meg, felvet egy központi problémát, amelyet az emberek kapzsisága és vitázása még rosszabbá tesz, és sosem árulja el igazából, hogy honnan is ered az a veszély, amellyel a hőseinek meg kell küzdenie. A kritika nagyon pozitívan fogadta a regényt, nagyon egyedinek tartották, bár Wyndham többször is elmondta, hogy H. G. Wells Világok harca című műve óriási hatással volt e könyv megírására. Egyesek úgy vélik, hogy A triffidek napja még ma is befér a tizenhárom legjobb sci-fi horror regény közé, míg Arthur C. Clarke egyenesen halhatatlan történetnek nevezte. Bár e regényével hamar előkelő helyet kapott a kor science fiction szerzőinek körében, nem ült sokáig a babérjain, hanem újabb könyvekkel igyekezett bizonyítani, hogy nem véletlenül ért el ekkora sikert. A The Kraken Wakes című apokaliptikus sci-fi regénye 1953-ban jelent meg, és olyan, a korát messze megelőző gondolatokkal foglalkozik benne, mint a globális felmelegedés okozta tengerszint emelkedés, vagy a bolygókutatás. A könyv megpróbálja görbe tükör elé állítani a médiát, és a hidegháborús világszemléletet is. Amilyen elismerően nyilatkoztak a kritikusok előző művével kapcsolatban, ezt olyannyira rosszul fogadták – állításuk szerint nem volt elég egyedi, inkább csak az előző regény új köntösbe bújtatásának tartották, és nehezményezték, hogy igen gyengére sikerült a befejezés, mintha maga a szerző sem tudta volna eldönteni, hogyan is zárja le a történetet. Mindazonáltal így is megfogalmazódik benne Wyndham egyik kedvelt gondolatmenete, miszerint két értelmes életformának szükségszerűen meg kell küzdenie egymással, és ez a harc addig tart, amíg az egyik fél el nem pusztul. Következő regénye, az 1955-ös The Chrysalids (Újjászületés) sok mindenben eltér a többi írásától, ám sokan mégis ezt tartják közülük a legjobbnak. Míg történetei általában az 1950-es évek Angliájának középosztálybeli hátterét veszik alapul, e regénye egy jövőbeli agrár beállítottságú társadalomban játszódik. A kritika ezúttal ismét elégedett volt, a The Guardian szerint a regény egy „posztnukleáris gyermekkor megkapóan gyengéd története, amely több generáció számára is klasszikussá válik majd”. Az egyetlen gondolat, amit a kritikusok nem igazán fogadtak el, hogy az értelmes fajoknak mindenképpen háborúzniuk kell egymással, és kifejezetten gyengének ítélték meg az egyik szereplőn keresztül megfogalmazott írói érvelést ezzel kapcsolatban. Újabb két évvel később jelent meg a The Midwich Cuckoos (Szemünk fényei) című regény, amelyet két alkalommal is megfilmesítettek (Elátkozottak faluja). Az eredeti címben szereplő kakukk afféle szimbólum, hiszen éppen úgy viselkedik, mint azok az idegenek, akik révén a különleges gyerekek megjelennek a kis település életében – mások fészkébe rakják a tojásaikat, és abban bíznak, hogy majd azok felnevelik a kicsinyeiket. A regényben nyomon követhetjük, miként rombol szét belülről egy társadalmat egy idegen erő, az egyik legelragadóbb formában, gyerekek képében. Ugyanakkor számtalan mód és elképzelés is megjelenik a történet folyamán arra nézve, miként kell megoldani egy ilyen helyzetet. A kritikusok jónak értékelték a könyvet, bár hibának rótták fel, hogy a női karakterek teljesen a háttérbe szorulnak, és fajsúlytalanok a történetben. Ez a négy regény, amelyeket viszonylag rövid idő alatt írt meg az 50-es évek során, jelenti munkássága csúcsát. Egy kortárs szerző, Brian Aldiss, úgy emlegette Wyndham regényeit, mint „hangulatos katasztrófák”, ám ezt a jelzőt a kritikusok java elutasította, mondván e négy történet szereplői sok esetben halál, öngyilkosságok, balszerencsés és halálos helyzetek szemtanúi, vagy elszenvedői, vagyis igencsak távol állnak a hangulatos jelzőtől. Wyndham szándékosan tér el a műveiben az adott korban megszokott űropera stílusától, sokkal több figyelmet fordít a szereplői jellemfejlődésére, és a bolygóközi katasztrófák témájában is új irányvonalat indított el, mely szerint ezek nem csak úgy egyszerűen megtörténnek, hanem okuk van, ráadásul a civilizációnak is rettenetesen nehéz megküzdenie velük. A fontosabb regényeiben rendre ugyanolyan típusú karaktereket vonultat fel főszereplőként: önmagát megvalósító, tanult férfi és sikeres, határozott nő, aki mégis időről időre függ a férfitől – a saját maga által megfogalmazott „logikus science fiction” alapvető jellemzői. A The Kraken Wakes, A triffidek napja, vagy a Szemünk fényei esetében mind a karakterek, mind a helyszín teljesen hihető, érzelmekkel teli, és bizonyos értelemben tökéletesen angolos. Ebben a közegben zajlanak az események, amelyek az említett regényeknél a következő metódust követik: van egy racionális társadalom, amely váratlan és szokatlan helyzettel szembesül. Ezután a társadalom reakciójának igen analitikus megközelítése következik, amelyből kiderül, hogy az eredmények mindig sötétek, és Wyndham sok esetben arra a következtetésre jut, hogy a racionalitásunk pusztán védekezés, ami a végén a hátrányunkra válik. Vagyis csak akkor értjük meg a lényeget, amikor már minden remény elveszett. 1960-ban jelent meg a Trouble with Lichen című regénye, amely ugyan nem tartozik a legjobb írásai közé, sokan mégis érdekes és szórakoztató darabnak tartják. Szintén nem aratott maradandó sikert a Chocky című könyve, bár az, hogy Steven Spielberg megvásárolta a megfilmesítés jogait, talán megcáfolja ezt. Utolsó hosszabb terjedelmű művét, a Web című kisregényt, tíz évvel a halála után adták ki. Bár ez a története nem annyira ismert, mint a még élete során megjelent írásai, fontos témákat boncolgat benne. A tőle megszokott módon értekezik arról, hogy az ember nem mindenható, nem áll a természet felett, csupán egy kísérleti minta – igaz, a legfejlettebb – a természetes folyamatokban, azaz az ember nem rúghatja fel a természet egyensúlyát, hiszen maga is része annak, és ha ezzel ellentétesen cselekszik, akkor a saját pusztulását készíti elő. Elítélően beszél a nukleáris fegyverekről és a háborúról, amelyek a létezés szükségszerű melléktermékei, illetve ékes példái annak, hogy ezek csupán arra szolgáló eszközök, hogy az ember még inkább tönkretegye a természetet, amelynek része, nem pedig a természet feletti hatalmat és irányítást biztosító vívmányok, ahogy azt az istenné váló ember teóriája hirdeti. Hogy milyen úton haladt volna tovább Wyndham a sci-fi új hullámának megjelenésével, sosem fogjuk megtudni, hiszen még azelőtt eltávozott közülünk, hogy a naptár átfordult volna 1970-re. Az viszont biztos, hogy sajátos látásmódjával, összetett és átgondolt történeteivel mindenképpen magas szinten űzte a science fiction-t, ráadásul abban a korszakban, amikor a populáris fantasztikus magazinok a virágkorukat élték, sokszor a mennyiséget a minőség rovására előtérbe helyezve. Mai szemmel kissé elavultnak tűnik regényeinek múlt századi környezete, de a korát megelőző problémafelvetései kellőképpen ellensúlyozzák ezeket az ódivatúságokat. Bár rangos díjakat nem nyert, korának meghatározó alakja volt, műveivel egyértelműen letette névjegyét a tudományos-fantasztikus irodalom asztalára.

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyirok.blog.hu/api/trackback/id/tr34561140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.