tanárjelölt, szül. 1868. ápr. 19. Eperjesen Sárosmegyében; anyai ágon Otrokócsi Fóris Ferencztől a sémi nyelvtudóstól származott; középiskoláit szülővárosában végezte s 1886-tól tanárjelölt volt a budapesti tud. egyetemen, hol főleg a magyar nyelvet és irodalmat és a magyar nyelvrokonság kérdését tanulmányozta.
Irodalmi működését 1884-ben kezdette a Sárosmegyei Közlöny és Eperjesi Lapokban, főleg fordításokkal Heine, Lenau, Goethe és Saphir után; majd fordított és önálló neveléstani, társadalom-bölcseleti, irodalom- és művelődéstörténeti s nyelvészeti czikkeket, verseket és szépirodalmi munkálatokat irt a következő vidéki s fővárosi lapokba: Mezőtúr és Vidéke (1887), Jász-Nagy-Kun-Szolnok (1887), Duna-Vidéke (1887-88), Tolnamegyei Hölgyek-Lapja Paks és Vidéke (1888.), Szegszárd és Vidéke (1888-89.), Felvidéki Szemle (1888-90), Egyetértés, Pesti Hirlap, Magyar Nyelvőr, Orsova, Borsodmegyei Közlöny, Magyar Szemle, (1891), Orosházi Közlöny (1891), sat.
Nevezetesebb czikkei: A magyar nyelv az 1827. országgyűlésen, A párbaj erkölcstani szempontból. Az eperjesi 1848. ev. főiskolai nemzetőrség története, Petőfi, Tompa és Kerényi költői versengésének real-typusa. A czigány népköltészetről, A nagyidai kapituláczió, Petőfi Sándor Eperjesen, Petőfi német proklamácziója (Egyetértés 1888. 286. sz.), Az eperjesi botanikus kert 1821-ben,
A szinészet Eperjesen 1873-1888-ig, Czinka Panna. 1890-ben részt vett a magyar tud. akadémia Lukács-féle pályázatán Zrinyi Miklós a költő élete és munkái cz. két kötetre tervelt irodalomtörténeti monographiájával. Munkája: Bűn és bűnhödés. Dunaföldvár 1888. (Ethikai beszély.) Sajtó alatt: Váratkay István (egy ismeretlen kurucz iró) és Blumauer travestált Aeneássa, melyet magyarúl öltöztetett Szalkay Antal. Mindkettő eredeti kéziratok alapján. 1887 óta Jókai Mór élete és munkái cz. irodalomtörténeti monographián dolgozik.
