Írók

1932. november 24-én Budapesten született, polgári család késői gyermekeként. Már kiskorában próbálkozott az írással, de ezt a tevékenységet tizenhat éves korában abbahagyta. Érettségi után dolgozni kezdett, könyvelő és művészeti előadó volt. 1956-ban fölvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, levelező tagozatra. 1961-ben itt szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát. 1961-től 1970-ig általános iskolában, majd 1970-től 1976-ig középiskolában tanított. Írói pályája csak 33–34 éves korában kezdődött. 1968-ban jelent meg első regénye, a 4447, melynek címe egy külvárosi ház helyrajzi számára utal,

1969-ben pedig Kötél nélkül címen adta ki első novelláskötetét. Művei ettől fogva az érdeklődés középpontjába kerültek, széles körű kritikai visszhang és olvasói érdeklődés fogadta őket. Azóta is folyamatosan jelen van az irodalmi életben, számos közéleti tisztséget visel. 1970-től tagja a Magyar Írószövetségnek. 1976 óta írásaiból él. 1986 és 1989 között a Magyar Írószövetség alelnöke, 1990 nyarától 1992 végéig választott elnöke volt. 2002-től az Írók Szakszervezetének elnöke. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Könyvei számos utókiadást értek meg, és több idegen nyelven is megjelentek (lengyelül, csehül, szlovákul, szlovénül, németül, bolgárul, ukránul, oroszul), novellái számos külföldi antológiában szerepeltek (például

A reimsi angyal [The Angel at Reims] az Ocean at the Window című antológiában, amely 1980-ban jelent meg Minneapolisban, Prof. Albert Tezla által válogatott kötetben). 1980-ban még a rendkívüli állapot kihirdetése előtt elnyerte a lengyel PAX Kiadó nemzetközi díját a Napok című regényéért (Pietržak-díj), amely hét éve ott várakozott, mivel a cenzúra addig nem engedélyezte a kiadását. 1999-től a Nemzeti Kegyeleti Bizottság (első) elnöke és a VII. kerület díszpolgára.

Fontosabb díjak, elismerések: 1970 – József Attila-díj 1974 – SZOT-díj 1980 – Pietržak-díj (Pax, Lengyelország) 1981, 1990 – a Szépirodalmi Kiadó Nívódíja 1985 – a Munka Érdemrend arany fokozata 1992 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 1994 – Kossuth-díj 1998 – Magyar Örökség Díj 1999 – CET-díj 1999 – Tiszatáj-díj 1999 – az Év Könyve-jutalom 2000 – Magyar Művészetért Díj 2002 – a Köztársasági Elnök Érdemérme 2003 – Arany János Nagydíj 2004 – a Magyar Kultúra Lovagja 2004 – a Prima Primissima közönségdíja 2004 – Kölcsey-díj 2006 – Stephanus-díj

erdőmester Prandau Gusztáv báró uradalmában Mikoljáczon Verőczemegyében. Czikkei: Verwertung der Forstproducte (Wochenblatt für Land und Forstwirthe 1870. 5. sz.), Wie erlangt man also den höchsten Ertrag bei Verwerthung der Forstproducte. (Ugyanott, 10. sz.), Im hiebreifen Eichen-Hochwalde. (U. ott, 15. sz.), Erdei szalonka-vadászatok (Vadász- és Versenylap, 1869. 11. sz.) Munkái: 1. Tafeln über Visirmasse, Länge und Stärke des deutschen Binderholzes. Fünfkircen. 1869. (2. bőv. kiadás.) 2. Abhandlung über die Technik des Holzwaaren-Gewerbes in den slavonischen Eichenwäldern. Wien, 1873.

Danielik János, bölcseletdoktor, vál. pristinai püspök és egri kanonok, sajószentpéteri cz. prépost, a pápa ő szentsége titkos kamarása, a m. tud. akad. lev. tagja, D. Ignácz megyei csendbiztos fia, szül. 1817. május 20. Murányban Gömörmegyében, tanulmányait Rozsnyón, a prémontreiek gymnasiumában kezdte s a pesti központi szeminariumban végezte; hol 1836-ban mint másod éves theologus bölcseletdoktor lett. Mint a központi növendékpapok magyar iskolájának elnöke a Munkálatokban (1837-38. IV. V.) megjelent dolgozataival figyelmet keltett. 1839-ben a rozsnyói lyceumba a philosophia s a magyar irodalom rendes tanárává neveztetett ki, noha pappá csak 1840-ben avatá föl Kassán Ocskay püspök.

Rozsnyón 1842-ben saját kivánságára a theologiai karba, a bibliai tanulmányok s a görög és zsidó nyelv tanszékére helyezték át, honnan 1848 márcziusában Somogyi Károly meghivására Pestre a Religio és Nevelés cz. lap szerkesztőségébe jött; júliusban szerkesztője, 1849-ben pedig tulajdonosa lett a lapnak, melyet Religio czímmel oly kifogástalan loyalis szellemben folytatott, hogy a bécsi kormány bizalmát megnyervén, 1849. okt. 1. az egri főkáptalanba lőn bekebelezve; okt. 31. pedig Geringer cs. teljhatalmú biztos a hazai iskolák átszervezésével foglalatos bizottságba is meghivta.

Az övenes években br. Kemény Zsigmnd fölismerte képességeit és befolyását és meggyőzte őt arról, hogy Magyarország alkotmányos jogai eljátszva nincsenek, nem lehetnek; ettől fogva br. Kemény bizalmas barátjává s nyilvános működésében frigyes társává lett. A Religióban kölött czikkei miatt a lapot letartóztatták, őt pedig 1851. aug. 2-tól okt. 1-ig kitöltendő két havi fogságra itélték, melyet ki is töltött. Lapja ettől fogva, az egyetlen, mely ezen időben egy-egy szabadabb szót meg mert engedni magának, egész 1852. október végeig szünetelt, midőn a kormányzó főherczeg,

Scitovszky primás közbenjárására megengedte, hogy a szerkesztést ujra folytathassa. Ekkor kezdé magát az előtte megnyílt politikai pályára fölszerelni, könyvtárt gyűjtött, mely a legtekintélyesebb magán könyvtárak egyike lőn a fővárosban és évek mulva a szent István-társulat birtokába ment át. 1854. febr. 15. ugyanezen társulat hely. elnökévé választatott, mely hivatalát Fogarasi M. püspöktől még 1853. nyarán vette át. Az ő kezdeményezésére létesültek a társulat nagy kiadványai, mint Cantu Caesar Világtörténete, az Egyetemes M. Encyclopaedia sat. A szent László-társulatot már 1858-ben tervezte, de csak később (1861. május 5.) alakíthatta meg. 1855-ben IX. Pius pápa valóságos titkos kamarásává nevezte ki.

Az 1856-ban a bécsi kormány által megkötött és hazánkra is ráerőszakolt concordatum idején D. a nemzeti párt hiveihez csatlakozott; ugyanezen évben sajó-szentpéteri cz. préposttá neveztetett ki. 1860 elején az európai összes kath. államok egyházi birtokosainak szövetkezésével bankot akart létesíteni; e czélból beutazta Német-, Franczia-, Spanyol- és Olaszországot, Belgiumot és Hollandiát. 1861-ben pristinai val. püspöki czímmel az egyházi ügyek előadójává neveztetett ki; 1865. márcz. 9. helytartósági tanácsosi állásától, saját kérelmére, udvari tanácsosi állásától, saját kérelmére, udvari tanácsosi czímmel, fölmentették. 1865. decz. 18. elhagyta a fővárost és előbb Egerbe, azután néhány hét mulva barátjához, az akkori préposthoz Répásy Józsefhez Jászóra vonult; ennek elhunytával (1867) Egerbe végleg visszatért.

1883. június 9. főpásztora helynökévé nevezte ki. Legvégső nyilvános szereplése 1885. márcz. 26. esik, midőn a főrendiház ujjászervezése forogván szőnyegen, mint ezen ház tagja, a czímzetes püspökök meghivatási jogának védelmére hatásos beszédet tartott. Meghalt 1888. jan. 23. Egerben. A m. tud. akadémia, 1858. decz. 18. választotta lev. tagjai sorába; emlékbeszédet Szvorényi József mondott fölötte 1891. jan. 26. A magy. tudom. akadémiának 1000 frtot hagyományozott. A Religióban megjelent jelentékenyebb czikkei: Ipolyi Arnold Magyar Mythologiájának ügye (1855.), A műveltségről, A protestantismus, mint észvallás- és aranyszabadságról, Don Nicola Mazza, A svájczi különszövetség és az iskola, Az állami tetszvényjognak eltörlése Ausztriában, A classicai irodalomról gymnasiumainkban, A keresztény szeretetről. A Pesti Naplóba, Hirnökbe, Sürgönybe, Idők Tanujába sat. számos vezér- és tárczaczikket irt, többnyire névtelenűl; kiemelendők: Vezéreszmék az egyházpolitikai és tanulmányi ügyek elintézéséhez (P. N. 1866.), A megyék rendezéséről, Vihar egy pohár vizben, A jövő politikája,

A német lövészegyletek gyülekezete Bécsben, A Tisza vidékéről keltezett czikkei (P. N. 1868), A primás és az interconfessionalis törvények (P. N. 1869), A tetszvényjog és róm. kath. püspökeink (P. N. 1871.), Az új dogmáról (P. N. 1871); Üdvözlő beszéde a hg. primáshoz (Egri Egyházm. Közlönyben 1873); irt még a Hazánkba (I. 1858), Akad. Értesítőbe (1860), Uj M. Sionba (1870) s a Budapesti Szemlébe (I. II. IV. 1873. Róma a középkorban Gregorovius után.) A szent István-társulat közgyűlésein elmondott beszédei a társulat jegyzőkönyveiben, a P. Naplóban (1857. 133. 1858. 213. sz.) és a Bud. Hirlapban (1860. 264. sz.) jelentek meg. Munkái: 1. Egyházi beszéd, melyet Zrinyi Miklós és társai dicsőséges eleste emlkezetén rendezett gyász isteni tisztelet alkalmával Szigetvártt szept. 4. 1847. mondott. Pécs. 2. A katholikus egyházi javak- és alapítványokról, tulajdonjogi tekintetben. Pest, 1848. 3. Egyházi beszéd, melyet a «Jó és olcsó könyvkiadó-társulat» 1852. aug. 22. tartott első nyilvános egyházi ünnepén, az egyetem templomában mondott. U. ott, 1852. 4. Columbus vagy Amerika fölfedezése. U. ott, 1856. (Ism. Családi Lapok II. P. Napló 468-75. sz. M. Sajtó 273-80. sz. 2. kiadás. U. ott, 1857. Ism. P. Napló 291.) 5. Magyarországi szent Erzsébet élete. U. ott, 1857. (Ism. P. Napló 291. 292. sz.) 6. A történet szelleme. U. o., 1857. (A pesti egyetem theologiai kara által Horváth-féle jutalomdíjra méltatott értekezés. Ism. M. Évlapok I. 93. l.) 7. Ürményi Ferencz emléke, melyet az üdvözült fölött a Vaálon, 1858. április 15. megtartott gyászistentisztelet alkalmával mondott. U. ott, 1859. 8.

A bölcsészet számára igényelt szabadságról és függetlenségről. U. ott, 1860. (Akadémiai székfoglaló.) 9. Beszéd a Szent-László-Társulat alakuló közgyűlésén. Eger, 1861. (A társulat alapszabályaival együtt.) 10. Két rendbeli előadás, melyet a Szent-László-Társulat központi választm. gyűléseiben 1861. okt. 1. és 1862. febr. 4. Lonovics József érsek ő excjának elnöksége alatt tartott. Pest, 1862. (Angolúl, Reményi Antal ford. és németül is megjelent. U. ott, 1862.) 11. Alkalmi beszéd, melyet a Templom-segélyegylet alakító gyűlésében tartott. U. ott, 1865. 12. Történeti tanulmányok. I. A prémontréiek. Korrajz.

A keresztény műveltség középkori munkásai méltánylásaúl. Eger, 1866. (A további kötetek elmaradtak). 13. Jelenetek az egyházi beigtatás joga és módja felett tartott harczokból. Esztergom, 1870. (Különnyomat az Uj M. Sionból.) 14. Néhány szó XIII. Leo pápa ő szentségének 1879. aug. 4. kelt apostoli körlevele méltánylásaul. Eger, 1880. 15. A jog alapja és kútforrása, tekintettel a scholastikusokra. Olvasta az egri érseki lyceum 1880-81. tanév zárünnepélyén jún. 15. U. ott, 1881. 16. Középkori államtan, (I. rész) tekintettel a scholastikusokra. II. rész. A hatalom- és alkotmányról. Ugyanott, 1881-82. 17. Adalék a Néhány szó XIII. Leó pápa... körlevele méltánylásaúl czímű értekezéshez. Irta önigazolásúl. U. ott, 1882. Szerkesztette a Religio és Nevelést 1849. jul. 2-tól ápr. 22-ig és ennek folytatását a Religiót 1849. szept. 27-től 1855. decz. 30-ig. Kiadta az Emlékkönyv czímű gyűjteményes munkát (Pest, 1852. Két kötet. A kormány által 1851. jún. betiltott Religio előfieztőinek kárpótlásúl), melyben több czikke jelent meg. Jegye Δ a Pesti Napló tárczájában.

városbiró, zombori, bácsmegyei származású, hol előbb tanácsos, később városbirája volt; 1775-ben már nyugalomban élt és utolsó éveiben a görög keleti vallást elhagyta s a kath. hitre tért. Meghalt? Tudományokkal foglalkozott és több nyelvet tudott.

főgymnasiumi tanár, szül. 1846. aug. 7. Budapesten, (családja Olaszországból költözött be); tanult Komáromban, Pozsonyban, Kecskeméten, hol theologussá lett; azután a budapesti s bécsi egetem hallgatója volt; innét hazatérve, a kecskeméti ev. ref. egyház hívta meg nőnevelőintézete vezetésére. Tanári állása mellett letette mind a két papi vizsgálatot. 1880 óta a kecskeméti ev. ref. főgymnasiumban a magyar nyelv és irodalom tanára. Az 1873-ban megindult Kecskemét cz. lapnak rendes dolgozótársa lett és különösen színbirálatait a budapesti Színpad cz. szaklap is rendesen ávette; írt a fővárosi lapokba is különböző álnevek alatt értekezéseket és beszélyeket; sokat fordított olaszból és németből péld. Saphirtól.

jogi doktor, megyei főjegyző, előbbinek fia, szül. 1862. ápr. 9. Miskolczon Borsodmegyében; középiskoláit szülővárosában az ev. ref. lyceumban és a pozsonyi államgymnasiumban végezte; a jogot a budapesti egyetemen hallgatta, hol jogi doktorrá felavattatván, 1886-ban borsodmegyei tiszt. megyei aljegyző, 1887-ben belügyminiszteri segédfogalmazó lett; majd aradi főispáni titkárrá neveztetett ki. 1891-ben megyei főejgyzővé választatott meg.

győri püspök és kir. tanácsos, D. János győri biró s Grebecsi Ilona fia, Győrben született; ifjuságáról nem tudunk semmit. 1609. szept. mint egri kanonokot káptalanja Bécsbe küldte idegen kézre jutott tizedeinek és egyéb jövedelmeinek visszaszerzése érdekében. Később az esztergomi főkáptalanba helyeztetett át; itt zólyomi főesperessé és olvasó kanonokká lett. Mint lectort küldé őt a káptalan 1616. okt.

Prágába Pázmány Péterhez, az új primáshoz, ki őt később is bizalmával tisztelte meg; így1618-ban a királyválasztó országgyűlésen jelent meg; a tanácskozásokat naplóba jegyezte föl és küldőit az országgyűlés mozzanatairól tudósította. 1619. máj. 23. pécsi püspökké neveztetett ki; ezen egyházmegyének azonban csak czímét viselte, mert területének legnagyobb részét a törökök tartották elfoglalva; hihetőleg ezért s ugyanakkor királyi tanácsossá nevezték ki. Bethlen első támadásakor a király mellett volt a többi emigrált magyar főpapok mellett Bécsben.

Első általunk ismert állami irata azon indokolt vélemény, melyet 1620. elején szerkesztett, midőn tanácsát kikérték aziránt, mily amgatartást kelljen a királynak követni a Bethlen által Beszterczebányára összehívott országgyűléssel szemben. Hihetőleg szintén a beszterczei országgyűléshez intézte ő azon emlékiratát, melyben hazai törvényekből kimutatja a magyar egyházi rend jogainak, hatóságainak és birtokainak történeti jogosultságát. Ezen országgyűlés alatt részt vett a titkos tanácsnak jún. 19. ülésében, mely a Bethlennel kezdendő béketárgyalásokról tanácskozott és ekkor hosszabb beszédet mondott.

1621 jan. 19. a hainburgi értekezletre küldetett egyik kir. biztosúl. Ezen értekezletről D. pontos naplót irt a király számára. A hainburgi béke tárgyalások befejezése után ismét visszatért Bécsbe s itt folytatta szolgálatait. 1621 második felében a Bethlennel folytatott békealkudozásokra kiküldött kir. biztosok számára utasításokat irt. Résztvett nikolsburgi béketárgyalások alatt a titkos tanács üléseiben. A békeokmányok kicserélésének és a béke végrehajtásának módozatairól véleményt nyújtott be a kormánynak. Ugyanazon évben jún. 17. és okt. 11. között a váczi püspökségre helyezték át, 1623. máj. 5. pedig győri püspökké s Győrmegye főispánjává neveztetett ki. Bethlennek a nikolsburgi béke elleni panaszaira emlékiratot szerkeszett, melyben kimutatá, hogy sem a király, sem a rendek a nikolsburgi béke ellen nem vétettek. A beszterczebányai értekezletre 1623-ban kiküldött biztosok vezérévé a király Dallost nevezte ki. Ekkor részletes javaslatot szerkesztett arról, hogy mit kelljen Bethlen biztosaival szemben a király érdekeinek megóvására előterjeszteni. Az értekezlet után okt. 7. Bécsbe érkezett és átnyújtá a királynak kimerítő jelentését az alkudozások folyamáról. 1624-ben a Bethlen biztosaival megujított békealkudozásokban Bécsben élénk részt vett. Miután 1629-ben 25,000 forinttal a győri papnevelő intézetnek első alapját megveté, 1630. márcz. 24. meghalt.

nyomdai revizor, D. sándor városi tanácsos és Toldy Mária fia, szül. 1844. decz. 21. Deésen Szolnok-Dobokamegyében; iskoláit u. ott kezdte s a szamosujvári gymnasiumban folytatta. Hajlamát követte, midőn 1862-ben a nyomdászati pályára lépett és tanuló éveit kitöltve, Kolozsvárról Budapestre jött, hol jelenleg a Pallas részvénytársaság revizora. Munkatársa volt a budapesti Revizió élczlapnak (1868.) s a Szegedi Naplónak. Sok czikke jelent meg a Typographiában, Nyomdászok közlönyében (1883-85. A betűk oxydálása, A talmi Herakles, még egyszer a papirgyártásról sat., Poseidon álnév alatt is); segédszerkesztője a Magyar Nyomdászatnak (1888 óta, czikkei: A görögök és rómaiak publicistikája, A rövidlátásról, A prágai kiállítás, Abádi Benedek és a sárvári nyomda, A lemez használhatósága stb.) Szerkesztette és kiadta a Savanyú cz. nyomdász élczlapot 1870. máj. 1-től, melyből nyolcz szám jelent meg Szegeden és a Häring cz. szintén nyomdász élczlapot Budapesten 1871. nov. 1-től 19-ig, összesen három számot.

jogidoktor és kir. ítélő-táblai biró, szül. 1852. márcz. 5. Pécsett Baranyamegyében, hol középiskoláit végezte és jogi tanulmányait kezdette meg, melyeket a budapesti egyetemen befejezett, mire u. o. az összes jog- és államtudományokból 1875. okt. doktorrá avattatott; ugyanezen év és hónapban (Budapesten eltöltött két évig gyakorlat után) köz- és váltóügyvédi oklevelet nyert; ekkor a pécsi püspöki újonnan szervezett jog- és államtudományi karhoz a magyar és osztrák magánjog és a bányajog nyilv. rendkivüli tanárává neveztetett ki. 1878-ban a budapesti egyetemen a magyar magánjogra magántanárrá habilitáltatott.

Azon egyházfőhatósági rendelet miatt, mely a pécsi jogakadémiát 1881. évben az ország egyéb jogakadémiától eltérőleg újjá szervezte s nevezetesen a tanári állás eddigi közjogi jellemét alapjában megváltoztatta, tanári állásától 1882. febr. megvált és Pécsett mint gyakorló ügyvéd működött. 1884-ben Pécs szab. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja lett. 1887-ben a pécsi kamara ügyészévé választatott meg, hol öt évig működött; ugyanazon évben Pécs városa tiszti főügyészévé nevezte ki s ezen hivatalát 1891. április végeig viselte; ekkor mindkét hivataláról lemondott, mert ő felsége által ápr. 18. a pécsi kir. itélőtáblához rendes itélőbírónak neveztetett ki. Nyelvismerete kiterjed a magyar, német, latin, franczia és angol nyelvekre.

Rendes munkatársa volt 1873-ban a Pécs-Baranyai Lapoknak és 1882-ben a Pécsi Lapoknak; egyéb lapokba is írt czikkeket, különösen szaktudományiakat a Jogtudományi Közlönybe (1880. 1884-85. 1888. Mutatványok kézirati munkájából) és egyéb szaklapokba. A jogászgyűlés állandó bizottságnak felhivására véleményt adott a jogi szakoktatás reformja tárgyában (X. magyar jogászgyűlés évkönyvében.) Munkái: 1.

A magánjog és tárgya különös tekintettel a magyar általános magánjog codificatiójára. Pécs, 1877. 2. Előadói vélemény «a fellebbvitelről a sommás eljárásban» cz. törvénytervezetről. U. ott, 1890. (A pécsi ügyvédi kamara megbizásából írt véleményt adott a polgári törvénykezési eljárás reformját czélzó igazságügyminiszteri törvénytervezetről.) 3. A holtkézi törvény (Lex amortisationis) Magyarországon. Magánjogi tanulmány. U. ott, 1891. Kéziratban van egy nagyobb jogtörténeti s dogmatikai munkája.

hirlapiró, Ch. Ferencz udvari ágens fia; a szabadságharcz alatt karddal szolgálta a hazát, 1849-ben szárnysegéde volt a péterváradi várparancsnoknak; Világos után mint közkatonát besorozták és Cattaroba vitték, de nemsokáig volt osztrák katona, beteg lett és elbocsátották. Ekkor azonban nem jött haza, hanem német journalista lett Bécsben, a magyar-barát Wanderernél kezdte s a Pressénél végezte működését. Egyszer félbe szakította hirlapirói pályáját 1859-ben, a mikor az Alföldön toborzott huszárok közé állott és az olaszok ellen harczolt osztrák részen. Szerkesztette még az Agramer Zeitungot is, a 60-as évek végén és a 70-es évek elején. Meghalt 1887. nov. 30. Bécsben.

püspök. Czvittinger magyarnak mondja s korát Timon után a tizenegyedik századba helyezi; Kálmán herczegnek Endre fiának nevelője volt. A legáltalánosabb vélemény azt tartja, hogy ő német származású s előbb magdeburgi, 1105-től 1126-ig pedig regensburgi püspök volt; utóbbi minőségben jött hazánkba V. Henrik császárral (1108-1109.) és itt két évig tartózkodott; a magyar királyi házzal is rokonságban állott és Kálmán király meghagyásából Székesfehérvárott irta szent István király életét és azt Kálmán királynak ajánlotta.

Pauler Gyula győri püspöknek tartja, ki Arduinnak neveztetik és kit Kálmán király 1097-ben feleségért Sicziliába küldött, 1103-ban pedig Seraphin érsek oldalánál szerepelt. Munkája: Vita Stephani regis Hungariae. Cracoviae, 1540. (Legelső kiadása Velenczében 1498-ban Legendae Sanctorum regni Hungariae czímű gyűjteményben jelent meg; már ekkor fölhasználta volt Temesvári Pelbárt Pomerium sermonum de sanctis pars aestivalis cz. gyűjteményében, mely 1489-ben jelent meg először; a velenczei első kiadást Surius Lőrincz carthausi barát is fölvette 1578-ban nagy legendagyűjteményébe; azonban ennél sokkal jobb a Bongarsius-féle kiadás a Rerum Hung. Script. Varii cz. gyűjteményben 1600; jeles kiadás a Schwandtner-féle 1746-ból Scriptoresei közt; Endlicher Rerum Hung. Monumenta, Sangalli 1849, cz. gyűjteményében szintén fölvette; a jobbak közé tartozik még a Podhradczky-féle 1836 budai kiadás, Hartvik életrajzával, biráló jegyzésekkel és hasonmással; kiadta még Érdy János magyar fordításban Pesten 1854.)

A legjobb kiadás Mátyás Flóriáné (Pécs, 1881.) A legenda legrégibb alakban egy XII. századbeli codexben maradt fenn, mely 1814-ig Majna-Frankfurt város birtokában volt és ezt a városi tanács József nádor közbenjárására a m. n. múzeumnak ajándékozta. Schwartz Gottfried iglói superintendens, Halléban kiadott munkájában kétségbe vonta Chartuius jelen művének hitelességét, melyet aztán Stiltingius János jezsuita védelmezett Győrben 1747-ben következő kiadásában: Vita S. Stephani regis Hungariae ex latinis et graecis aliorumque gentium monumentis collecta, digesta commentariis et observationibus illustrata, in qua Joannis Schwartzii Hungari heterodoxi adversus initia religionis apud Hungaros christianae et Anglicam Regni Hungariae coronam calumniae refutantur. Ch. hitelessége kétségtelen; főforrásúl a szent király kisebb és nagyobb legendáját s a szent István országlása alatt irt királyi könyvet használta.

ág. ev. lelkész, előbbinek fia, szül. 1791. okt. 28. Felső-Micsinyén; 1816-ban a jenai egyetemre ment; 1818-ban a kézsmárki gymnasium tanára lett; később breznóbányai lelkész és dunántúli superintendens-helyettes volt. Meghalt 1871. jul. 15. Breznóbányán. Munkái: 1. Duodecim orationes scholasticae, quas in lyceo evang. aug. conf. Kesmarkiensi habuit. Leutschoviae, 1826. 2. A vén szerelmes, vagy a torházi négy vőlegény. vígj. 3 felv. Pest, 1835. 3. Schreiben des Grafen Carl Zay an die Professoren zu Leutschau. Leipzig, 1841. (Névtelenűl.) 4. Kázně nedelni a svátečni. U. ott, 1847. (Szent beszédek.) 5. Dramatické spisy Jána Chalupky. Turócz-Szt.-Márton, 1871-75 Öt részben. (Ch. tót szindarabjai.)

tanárjelölt, szül. 1868. ápr. 19. Eperjesen Sárosmegyében; anyai ágon Otrokócsi Fóris Ferencztől a sémi nyelvtudóstól származott; középiskoláit szülővárosában végezte s 1886-tól tanárjelölt volt a budapesti tud. egyetemen, hol főleg a magyar nyelvet és irodalmat és a magyar nyelvrokonság kérdését tanulmányozta.

Irodalmi működését 1884-ben kezdette a Sárosmegyei Közlöny és Eperjesi Lapokban, főleg fordításokkal Heine, Lenau, Goethe és Saphir után; majd fordított és önálló neveléstani, társadalom-bölcseleti, irodalom- és művelődéstörténeti s nyelvészeti czikkeket, verseket és szépirodalmi munkálatokat irt a következő vidéki s fővárosi lapokba: Mezőtúr és Vidéke (1887), Jász-Nagy-Kun-Szolnok (1887), Duna-Vidéke (1887-88), Tolnamegyei Hölgyek-Lapja Paks és Vidéke (1888.), Szegszárd és Vidéke (1888-89.), Felvidéki Szemle (1888-90), Egyetértés, Pesti Hirlap, Magyar Nyelvőr, Orsova, Borsodmegyei Közlöny, Magyar Szemle, (1891), Orosházi Közlöny (1891), sat.

Nevezetesebb czikkei: A magyar nyelv az 1827. országgyűlésen, A párbaj erkölcstani szempontból. Az eperjesi 1848. ev. főiskolai nemzetőrség története, Petőfi, Tompa és Kerényi költői versengésének real-typusa. A czigány népköltészetről, A nagyidai kapituláczió, Petőfi Sándor Eperjesen, Petőfi német proklamácziója (Egyetértés 1888. 286. sz.), Az eperjesi botanikus kert 1821-ben,

A szinészet Eperjesen 1873-1888-ig, Czinka Panna. 1890-ben részt vett a magyar tud. akadémia Lukács-féle pályázatán Zrinyi Miklós a költő élete és munkái cz. két kötetre tervelt irodalomtörténeti monographiájával. Munkája: Bűn és bűnhödés. Dunaföldvár 1888. (Ethikai beszély.) Sajtó alatt: Váratkay István (egy ismeretlen kurucz iró) és Blumauer travestált Aeneássa, melyet magyarúl öltöztetett Szalkay Antal. Mindkettő eredeti kéziratok alapján. 1887 óta Jókai Mór élete és munkái cz. irodalomtörténeti monographián dolgozik.

hires humanista, szül. 1459. febr. 1. Wipfeldben Frankoniában; vinczellérnek szánták szülei, de ő e sors elől Kölnbe menekült; itt és más német egyetemeken képezte magát. 1486-ban Olaszországba utazott, hol az ottani humanistákkal és a plátói bölcselettel megismerkedett; innét 1487-ben visszatérvén, III. Frigyes császártól tudori rangot nyert; később a mennyiségtant, természettant és csillagászatot tanulta Krakkóban.

1490 elején hagyta el Lengyelországot és eljött Pozsonyba, honnan Budára is leutazott. Innét Bécsbe, majd Bajorországba ment és akadémiát alapított, mely Sodalitas literaria Rhenana nevezettel a kor legelőkelőbb tudósait egyesíté; központi székhelye Heidelberg volt. Egész Németországot iparkodott a középkor elavult műveltségének hivei ellen hrczra tüzelni. 1497-ben a költészettan tanár lett Bécsben; 1498-ban a császár segélyével tudományos czélú utazásokat tett.

 

Közvetítése folytán létre jött Bécsben a collegium poetarum, melynek előljárója lett és Budán való személyes jelenléte alkalmával a Sodalitas litteraria danubiana Ungarorum cz. tudós egyesület, melynek elnökévé szintén őt választották meg; ennek emlékét Schlechta János, II. Ulászló király titoknoka, ugyanakkor egy latin versben fentartotta. Celtes is irt a társasághoz egy hosszabb odát, melyben akkori honfiainkat a tudományok iránti buzgalmokért megdicséri; ezen oda megjelent C. összegyűjtött munkáiban, mely ma már igen ritka könyv, azért Kemény József gróf (Kalászatok) és Ábel Jenő (Magyarországi humanisták) ujra lenyomatták. Meghalt 1508. febr. 4. Bécsben. Munkái: 1. Ars versificandi et carminum. Lipsiae, 1486. 2. Proseuticon ad divum Fridericum tertium pro laurea Apollinari. Norimbergae, 1487. 3. Ludus Dianae in modum comoediae coram Maximiliano Romanorum rege. Norimbergae, 1501. (Ezen színdarabban maga is fellépett.) 4. Melopoiae sive harmoniae tetracenticae. (Viennae). 1507. 5. Conradi Celti Protucij, primi in Germania poetae coronati libri odarum quatuor, cum Epodo et saeculari carmine. Argentorati, 1513. (Melyekben utazási élményeit irja le.)

Ő fedezte föl Tegernseeben a kiadójáról elnevezett Tabula Peutingerianát és császári kiváltsággal kiadta Roswitha (Hrotsuit) X. századbeli apáczának szíműveit 1501-ben; ezen codex eredetiségét 1867-ben Aschbach József bécsi egyetemi tanár tagadta s C. hamisítványának nyilvánította a kéziratot; de Köpke Rudolf berlini egyetemi tanár (Hrotsuit von Gandersheim, 1869) e föltevést alaposan megczáfolta. Munkáinak egy része (epigrammjai) ma is kéziratban van, úgy szintén az Institutio grammaticae graecae Viennae tradita, mely a bécsi cs. udvari könyvtárban őriztetik. Arczképei: Haid J. J. és Leonart J. F.-től (rézmetszet); Burgmair H.-tól (fametszet).

a bécsi egyetem jogi dékánja és Bécs polgármestere, szül. Nagy-Szebenben és nagydisznódi ág. ev. lelkész volt; hivatalát azonban később elhagyta és Bécsbe költözött. 1503-ban az ottani egyetemen Juris pontificii czímmel mint Procurator nationis Hungaricae működött; 1505., 1510. és 1516-bn a jogi karban dékáni hivatalt viselt. 1512-17-ig és 1522-ben Bécs városának birája s 1521-ben polgármestere volt. 1519-ben I. Ferdinánd helytartósága alatt Bécs föllázadt, C. a lázadók élére állott és uj kormnyformát alkotott. Midőn I. Károly császár 1522. febr. 7. az osztrák tartományokat testvérének Ferdinandnak engedte át, ez jun. 12. Klosterneuburgba jött és innen Bécset nem érintve Ujhelybe ment, hová jul. 8. a bécsi kormányzókat és társaikat törvényszék elé idéztette; a lázadók közűl többen halálra itéltettek, ezek között volt C. is, kinek aug. 9. Bécsujhelyben fejét vették. Közönségesen Doctor Siebenbürgernek is nevezték; ezt a nevet használta családja is, mely később Bécsben kihalt. Munkája: Doctoris Martini Transylvani Oratio ad Carolum Hispaniorum et electum Romanorum regem futurum imperatorem, Baschionae, 1519. (Fontes Rerum Austriacarum. Scriptores I. 210-213. l. Herberstein Zsigmond önéletrajzában.) Kézirata: Martini Sibenburgeri J. U. D. et consulis Vienensis, post capite plexi sub Ferdinando I. varia scripta cum publica, tum privata. (Sajátkezű följegyzései. Az eredeti kézirat a bécsi cs. udvari könyvtárban a 8134. sz. ívrét kötetben.)

olasz iró, ki II. Pál pápa kegyét elvesztvén, elhagyta Olaszországot és Görögországon, Egyptomon át Lengyelországba utazott, hol III. Kázmér lengyel királynak lett titkára s mint ennek követe Konstantinápolyban, Velenczében és két izben hazánkban is tartózkodott. Meghalt 1496. nov. 1. Krakkóban. Munkái: 1. Historia de rege Wladislao seu clade Varnensi. Aug. Vindel., 1519. (Ugyanez: De rebus a Wladislao Polonorum atque Hungarorum rege gestis libri III. [1440-1444.] cum praefatione Mich. Bruti et Callimachi vitae descriptione czimmel Schwandtnernél: Scriptores Rerum Hungaricarum. Vindobonae, 1746. T. I. 444-518. l.) 2. Historia de iis quae a Venetis tentata sunt. Hagenau, 1533. 3. Historia Attilae. Basiliae, 1541. (Bonfin Decasaiban.)

vizaknai plébános, szül. 1841. okt. 11. Szent-Katolnán, Háromszék-megyében; a gyulafehérvári papnevelőbe 1860. aug. 15. vétetett fel; pappá szenteltett Nagyváradon 1864. júl. 31.; aug. 2-tól 1866. jan. 13-ig brassói segédlelkész és hitoktató; azután verestoronyi lelkész 1868. ápr. 28-ig; alsókapniki 1869. okt. 27-ig; apa-nagy-falusi 1870. nov. 6-ig; oláhláposbányai 1875. márcz. 7-ig; azóta Vizaknán lelkészkedik. 1884. jan. 24. a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. Czikkei, melyek helyrajzi és encyclopaedikus tartalmuak, a következő lapokban jelentek meg: Kolozsvári Közlöny, Egyházi és Iskolai Hetilap, Kelet, M. Polgár, Közmüvelődés, Hermannstädter Zeitung, Siebenb. D. Tageblatt, Nemzeti Hirlap, Közérdek, és a Nagyszebeni Naptárban (1888., 1890.). Munkái: 1. Oláhláposbányai bányafőnök, Kutschersfeld Ignácznak emléke. Kolozsvár, 1873. 2. Búcsúbeszéd, melyet 1875. márcz. 7. oláhláposbányai és sztrimbulyi kedves hivei köréből távozásakor mondott. U. ott, 1875. 3. Szerény emlék-füzér, melyet a vizaknai róm. kath. leányiskola felszentelésekor kedves hiveinek adott 1877-ben. Nagy-Szeben, 1877. 4. Emlékkönyv, a melyet a vizaknai róm. kath. temetőkápolna felszentelésekor kedves hiveinek adott. U. ott, 1878. 5. Az 1848-49. szabadságharcz alatti események Vizaknán. Bpest, 1880. 6. A Bak és Jancsó család története. U. ott. 1883. (Szerző arczképével és életrajzi adataival.) Ism. Közművelődés 1883. 52. sz.

orvostudor, kir. tanácsos, szül. 1805-ben Hradeken, Liptómegyében, hol atyja B. Károly kamarai főorvos volt; a pesti egyetemen végezte tanulmányait és 1830-ban orvostudor lett; ugyanazon évben mint Nógrádmegye másodorvosa Losonczra, 1839-ban mint első tiszti főorvos Balassa-Gyarmatra költözött. 1880-ban a budapesti egyetem a jubiláris díszoklevéllel tisztelte meg, ő felsége pedig kir. tanácsossá nevezte ki. Meghalt 1883. márcz. 1. Balassa-Gyarmaton.

báró, erdélyi püspök, szül. 1717. decz. 14. Zsidón, Pestmegyében nemes szülőktől; ifju korában a kegyes-rendiek szerzetébe lépett; bővebb ismeretszerzés végett 1736-ban Rómába ment és ott a Nazareno collegio-ba lépett be; innen Párisba ment. Hazájába visszatérvén 1747-ben a pesti gymnasiumban tanított. 1749. máj. 13. a budai királyi lak alapjának letételekor beszédet tartott; ekkor a bécsi Therezianumban a történet és archaeologia tanárává nevezték ki; később pedig József trónörököst a történelemre tanította.

 

1754-ben a rend tartományi főnökévé választották. 1760. okt. 1. erdélyi püspök és pozsonyi prépost lett; egyúttal val. belső titkos tanácsossá neveztetett ki s bárói rangot nyert. Püspökségéről lemondván, midőn Erdélyből Pozsonyba utazott, hogy prépostságát átvegye, 1775. jan. 15-én Szent-Annán (Aradhoz közel) hirtelen meghalt. Munkái: 1. Oratio habita Budae ad amplissimos Hungariae ordines III. Idus. Maii 1749. Budae. (Ujra nyomatott Boroszlóban és Varsóban 1756. 2. kiadás. Magno-Karolini, 1786. 3. kiadás. Pestini, 1787. Hol a bevezetésben életrajza s kézirati munkáinak jegyzéke van megirva. Hozzá: Allocutio ad Transylvaniae proceres et de vita scriptisque auctoris commentariolus.) 2. Specimen rationis in historicis institutionibus susceptae. Viennae. 1750. (Névtelenül.) 3. Allocutio habita ea occasione cum Jos. Maria Auersperg S. R. I. Comes Supremus Magni Principatus gubernator renunciaretur die VI. mensis mai 1777. H. n.

Katona még három latin versét említi, melyeket mint költészetet tanuló Grassalkovich Antal herczeg tiszteletére irt. Kézirati munkái: Arcana regni Hungariae historia. (II. József császár magán használatára 1755.) és Institutiones philosophicae. Politico-statistica Regni Hungariae s több kézirata a m. nemzeti múzeumban van. Statistica regni Hungariae, quam tradidit... archiduci deinde Josepho II.... imperatori cz. kézirata a bécsi udvari könyvtárban van. Tudománya s hűsége Mária Terézia királynénknál oly bizalmat szerzett neki, hogy vele több fontos ügyben levelet váltott. (E nagybecsű levelek a m. tud. akadémia levéltárában őriztetnek.) Paedagogiai s didactikai jegyzetei a M. Terézia kivánatára készült tanrendszer összeállításakor is felhasználtattak. Kéziratban maradt művei közt magyarúl irt verseit (Rhythmi Hungarici) is említik.

ág. ev. lelkész, szül. 1706. febr. 24. Süveten, Gömörmegyében, hol atyja B. János tanító volt; iskoláit Ráhón, Ochtinán, Kézsmárkon és Beszterczebányán végezvén, 1727 ápr. 27. a vittenbergai egyetemre iratkozott be 1730-ban Cserencsénybe, Gömör-megyébe ment tanítónak; 1734-ben a tótajkú protestánsok lelkésze lett Eperjesen. Cyprián munkáját: Von Ursprung und Ausbreitung des Pabsthums. Vittenberga, 1745. cseh nyelvre Meisner Hybla Tódor névvel, lefordítván, ezért elfogták, de 1746. decz. 14. fogságából megszökött és Poroszországba menekült. Külföldön tartózkodása alatt emlékiratot adott ki, ily czímmel: Tristissima ecclesiarum Hungariae protestantium facies. Traurige Abbildung der protestantischen Gemeinden in Ungarn. Brigae, 1747. (Latin és német szöveggel. Ezen munka, melyben a szerző 1706-46. életét és balsorsát irja le, egész terjedelmében megjelent a Fabó által kiadott Monumenta Evang. Aug. Conf. Hungariae Historica II. kötetében. Pest, 1863. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1863. Sárospataki Füzetek 1863.)

szent Ferencz-rendi áldozó pap és hitszónok, szül. 1811-ben Szent-György-Mezőn, Esztergom megyében, polgári szülőktől; iskoláit szülőföldén végezte s 1830. okt. 13. lépett a Ferenczrendiek közé; a bölcseletet Nyitrán, a theologiát Nagyszombatban és Pozsonyban tanulta. 1835-ben misés pappá szenteltetett. Működését mint hitszónok Boldogasszonyban (Mosonm.) kezdte; 1845-ben Pozsonyba, 1854-ben Pestre helyezték át, hol 1886. jan. 11. meghalt.

jogtudor, főiskolai jogtanár, szül. 1851. aug. 10. Kis-Borosnyón, Háromszék-megyében; iskoláit Székely-Udvarhelyt kezdette; a 7. gymnasiumi osztályt Nagyváradon, a 8. és a jogot Sárospatakon végezte, hol két év mulva a kassai kir. ügyészségnél folytatott gyakorlati működés után 1875-ben a jogakadémiánál rendkivüli, majd a tudori oklevél megszerzése után 1881. elejétől rendes tanári állást nyert. 1885-ben a debreczeni ref. jogakadémia rendes tanárává választatott és azóta e minőségben működik. Hirlapi czikkei leginkább egyházpolitikai, egyházszervezeti és tanügyi kérdéseket fejtegetnek és a következő lapokban jelentek meg: Függetlenség (1880.), Pesti Napló (1882. 217. sz.), Sárospataki Lapok (1883. A harmadik egyetem és a jogakadémiák, 1884. Az uj felsőház és a felekezetek, 1885. Egy egyházmegyei határozat. Illeték-egyenérték és egyházközségeink), Debreczeni Prot. Lap (1885. 41. 44. 45. 47. 1886. 15-17. 47. 1887. 4. 10. 46. 1888. 16-20.), Egyetértés (1888. 355. sz.), M. Philos. Szemle (1886).

orvostudor, szül. Trencsénben, ág. ev. nemes szülőktől; tanult Pozsonyban, Rozsnyón és Eperjesen; orvosi tanulmányait Danczigban kezdte, Vittenbergában 1709. okt. 3. folytatta s 1710-ben Jénában végezte; honnét haza jövén Gömörmegye rendes orvosává lett, itt öt évet töltött; 1720-ban tábororvosi szolgálatot vállalt; nyolcz évvel ezután, időközben Erdélyben (1725) ág. ev. vallását a katholikusokéval fölcserélvén, Csáky Imre gróf bibornok főorvosává s két év mulva Nagyszombatban a káptalan főorvosává lett és ezen hivatalában 1735-ben Nagyszombatban egy alchimiai kisérlet következtében meghalt. A bölcseletben és mathematikai tudományokban is jártas volt. Munkái: 1. Observationes de morbo csömör Hungariae endemio. Lugd Batav., 1717. (Ujra kiadva Lausanneban a Haller-féle gyűjtemény VII. köt. 2. részében, 1760-ban) 2. Otia Báchmegyeiana documenta veritatis fidei romano-catholicae forma colloquii familiaris inter lutheranum et catholicum exhibentia. Tyrnaviae. 1733. (Szerző életrajzával). Kisebb német dolgozatait, melyek a boroszlói évkönyvekben (Bresslauer Schatzkammer für Natur und Kunst 1717-1736.) jelentek meg, Weszprémi felsorolja, de latin czímekkel.

munkácsi gör. kath. püspök, szül. 1732. nov. 14. Benetine ungmegyei helységben, hol atyja B. Tivadar, ki Bacsináról, Galicziából beszármazott nemes család sarja volt, mint lelkész működött. Ungvárt kezdte tanulmányait a jezsuitálnál; a bölcseletet és theologiát Nagyszombatban végezte. Fölszentelése után előbb Hajdú-Dorogon volt segédlelkész, azután rendes lelkész, később esperes s kevéssel utóbb főesperes. 12 évi működés után kanonok lett. Egyházi ügyekben Bécsbe küldetvén, sikeres működésének köszönhette, hogy hitsorsosai 1772. aug. 5. munkácsi püspökké tették. 1777-ben valóságos belső titkos tanácsos lett és ő volt az első, a ki a főrendi házban magának és utódainak helyet eszközölt ki. A munkácsi káptalan ugyanazon évben Ungvárra költözött át, melyet 1780-ban maga a püspök is követett és itt halt meg 1809. decz. 19. Kormányzása utolsó évében a papnevelő-intézetben már minden tantárgy latinúl adatott elő. 9000 kötetből álló könyvtárt hagyott utódaira. A jénai mineralogiai társaság 1804. május 20. választotta tagjává.

bölcselettudor, az orsz. rabbiképző intézet tanára, az előbbeninek fia, szül. 1850. jan. 12. Liptó-Szent-Miklóson. A gymnasium 4 alsó osztályát mint magántanuló, a 4 felső osztályt pedig a pozsonyi ág. ev. lyceumban végezte 1867-ben; azután a budapesti (1867-68) és boroszlói egyetem (1868-70) hallgatója volt; tudori szigorlatot a lipcsei egyetemen tett 1870. aug. 1868-75-ben a boroszlói rabbi-szeminarium hallgatója volt, hol 1876. elején rabbioklevelet nyert; 1876 apriltól 1877. juliusig a szegedi izr. hitközség rabbi helyettese volt; 1877. jul. 1. óta az országos rabbiképző-intézet tanára. 1878 szeptembertől novemberig a boszniai hadjáratban működött mint hadilelkész.

 

Munkatársa a következő folyóiratoknak: Monatsschrift für Geschichte u. Wissenschaft des Judenthums (1869 óta); Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft (1874 óta); Revue des Études Juives, Paris (1882 óta); Zeitschrift für die Alttestamentliche Wissenschaft, Giessen (1883 óta); Jubelschrift zum siebzigsten Geburtstage des Prof. Dr. H. Grätz cz. munkában (1887); az Ersch. u. Gruber-féle Allg. Encyclopädieban Elija Levita cz. czikk (1889). Munkái: 1. Nîzamîs Leben und Werke und der zweite Theil des Nîzan. chen Alexanderbuches Leipzig, 1872. (Angolra fordította Robinson Sámuel 1873.) kiadás 1883. 2. Abraham Ibn Esra's Einleitung zu seinen Pentateuch-commentar. Wien, 1876. 3.A babiloniai amórák ágádája. Bpest, 1878. (Ugyanez németűl. Strassburg, 1878.) 4. Musticheddin Sa'di's Aphorismen u. Sinngedichte. Strassburg, 1878. 5. Ábrahám Ibn Ezre mint grammatikus. Bpest, 1881. (Ugyanez németül Strassburg, 1882.) 6. Die grammatische Terminologie des Jehûdâ b. Dawid Hajjâg. Wien, 1882. 7. Joseph Kinichi el Abulvalid Ibn Ganâh. Étude d'histoire d'exégése Paris. 1883. 8. Die hebräisch-arabische Sprachvergleichung des Abulwalid Merwân Ibn Ganâh. Wien. 1884. 9. Die Agada der Tannaiten. 2 kötet. Von Hillel bis Akiba. Strassburg. 1884-90. 10. Abulvalid Mervân Ibn Ganâh (R. Jonâ) élete és munkái. Bpest, 1885. (Ugyanez németül. Lipcse. 1885.) 11. Die hebräisch-neuhebräische u. hebräisch-aramäische Sprachvergleichung des Abulwalid Merwân Ibn Ganâh. Wien, 1885. 12. Un abrégé de grammaire hébraique de Benjamin ben Juda de Rome et le Pétah Debarai. Paris, 1885. 13. Sefer Sikkaron. Grammatik der hebräischen Sprache von R. Joseph Kimchi, zum erstenmale herausgegeben. Berlin, 1888. 14. Aus der Schrift-erklärung des Abulwalid Merwan Ibn Ganâh (R. Jona). Leipzig, 1889.